Egy szerencsés ember.
Írta: gaborlaci Dátum: Szeptember 26 2008 06:18:35

---

H

Középkorú férfiember,
Magányosan éldegélt.
Ma már ötven éves elmúlt,
De eddig még sosem félt,

---

Teljes hír

---

Középkorú férfiember,
Magányosan éldegélt.
Ma már ötven éves elmúlt,
De eddig még sosem félt,

Egyik este hazafelé,
Elébe állt két "vagány",
Az agyába belenyilalt,
Bizony nem jó a magány.

Rossz érzés futott át rajta,
Kilelte a hideg is.
Olyan állapotba került,
Mint valami kis ovis.

Mikor cigit kértek tõle,
Alig tudott beszélni.
Eldadogta, nem dohányzik,
Akkor kedett csak félni.

A két vagány, két gazember,
Nem mondott mást, csak ütött.
Földre verték, megrugdosták,
Röhögtek, mint egy lökött.

Amikor már meg sem mozdult,
Tovább már nem rugdosták.
Nevetgélve odébbálltak,
Vérbehagyva otthagyták.

Ahogy eszmélt, arra gondolt,
Hogy egy kicsit szerencsés,
Életben maradt ma este,
És ez bizony nem kevés.