CCLIV. szonett
Álmaim, már álmaidba feledkeznek
Minden éjjelen, s minden nappalon;
De érzem, hiába int, - "ne félj tõlem"
Te kételkedsz, s rémület ül arcodon.
Szemem igazgyöngyöt sír, s mezítelen
Lábadnak ajkam forrása ád hûsét,
S míg szavam is csak súg, s szélbe lebben;
Majd így csókolja égre szerelmét!
Szivárvány szárnyán, égen függõ Nap,
Míg rongy-függöny-rojtjain esõcseppek
Szeretkezve csókolják a vágyaimat.
Kagylót kíván az igazgyöngy, s meztelen
Lábaidat a hûs vizû kis patak,
S szellõbe szórt szavam, a szerelmed!
20080828
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!