Add már, hogy csönd legyen, és béke lelkemen,
égi alak!
Szégyenlõs eszemet védd bútól szívemet,
kit bántanak!
A mentségére már lelkem régóta vár,
már szomjazza.
Védd meg, s ne hagyd, keltsed, haragod felejtsed,
oltalmazzad!
Sokba került neked, hisz értem gyermeked
adtad oda.
Az õ emlékére légy segítségemre
egek Ura!
Nagyobb az irgalmad és a te hatalmad
a vétkemnél.
Bûnöm tisztátalan, kegyed határtalan
és jobb ennél.
Jóságod javulást, gazdagságod fogyást
ereszthet-e?
Engem, a tiédet, mint olyan sok férget
felkelthet-e?
Nincs okom kétségre, csak a reménységre
szavad miatt.
Megkapom, mit kérek, mert te megígéred
hitem miatt.
Tárd ki hát karodat, szentséges markodat!
Nyisd ki zárját!
Add meg, ami kéne és fejem majd érte
adja hálát.
Szállva dicsérjelek, s éltemben féljelek
hiba híján!
Ezt helyesen élvén végezzem békén
bú, s kín híján!