Õszbehajló
Írta: reitinger jolan Dátum: Szeptember 27 2008 07:49:39
Gy
Szirmod, ha hull õszöd hervadt virága,
Létezések aranyködébe fúltan,
Teljes hír
Ne sirasd, ne idézd vissza a múltat,
Szirmod, ha hull õszöd hervadt virága,
Létezések aranyködébe fúltan,
Magadra hagy életed ifjúsága.
Lassúbb már szívednek lüktetõ vágya,
Megremeg, ha belemar a zord hideg,
Mezítelen lábas barangolásra,
Nem hív a kacsintó zöldlombú liget.
Kóborló lélek vagy, lángod csak félve
Érinti már érzõ éhes ajkadat,
Eltûnt mi volt, a tested frissessége,
Szemednek fényíve, érzés áradat.
Holt már a vágyad, elhalkult reményed,
Álmodtad volna múló volt életed?
Felhõk fölé felszálltál egykor régen,
Vágtázó lovon, tavaszi reggelen.
Igy õsz közeledtén jön árnyak tánca,
Rezdül hulló fák réz-színû levele,
Avarban zörren nyarad fázó lába,
Mi virult egykor, egyszer meghalsz vele.