CCLV. szonett
Szívem már neked fogadja hûségét,
- Szeretõ háborúm, ketté is hasítaná;
- Szerelmi, s könyörület fele-felét, -
Sem hagynám elvérezni szerelmét már!
- Testem ébred, már csak tiéd heve,
S varázspálcával int a távolság;
Szunnyadó lelkem ifjabbodik vele -
Hol friss, kelõ Napsugár pattintja bimbaját!
Te vagy már tavaszom, a szûz határ,
Te vagy a nyár, hol bolond a kósza szél;
Míg dalom is te vagy, mely égbe száll,
Hogy zengje, s hirdesse boldog énekét!
Te vagy már õszöm is, hol ég bíborra vált;
S te vagy a tél is hol tüzed adja szívem melegét!
20080828
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!