Kinéztem az ablakon . . .
Hulló falevelek viszik a hírt, árnyékukkal
a szélben,
Õszi táncukkal sziporkáznak a rövid,
nappali fényben.
Esik az esõ, sistereg a föld, enyhülni látszik
a nyár heve,
Beérett a szõlõ, hordókban pihen Nap érlelte
leve.
Potyog a dió, kopog a mogyoró, kamrában
a sütõtök,
Polcokon a csipkebogyó, a méz, alma s a mák,
ezeken tûnõdök.
Hideg közeleg, üresek már a fecske s a
gólyafészkek,
Úgy elrepültek egy nap, hogy vissza
sem néztek.
Udvaromban magányosan, hûtlen ring
a hinta,
A tûzhely üres, nyári esték szalonnasütéseit
sírja vissza.
Behúzom a függönyt, kandallóm ásítva
hívogat,
A forró tea, s a jó meleg szoba álomba
simogat.
. . . õsz van.