[ 3 ]
sóhajom újabb sóhajjá szívom
elveszek Tõled, majd
meggyötörten visszaadva
lehullik egy újabb
aura-szirmom
s a pillangót kieresztem
a szabadba,
aki megtépné szárnyadat,
én letaszítanám a földre,
én lennék ki megölte
bántó csalfa árnyadat.
míg vállamra szállsz
pillanat-menyország
hullik körém,
de nincs megoldás
és elhal minden remény...
[ 2 ]
én vagyok a láng
pislákoló, félve égõ
fénylõ és remélõ
te vagy a gyermek
lobbanékony, merész, kísérlõ
huncutság a kísérõd
közel léptél beléd kaptam
másodjára óvatosabban
harmadjára bátortalan
lépsz felém
de kíváncsiságod
határtalan
[ 1 ]
álmaimat tetted elém
vágyaimért volt a remény
lágy kuszaság simogat át
kócosan áll, mint a madár
...
............................
...........................