nincs fájdalom,nincs semmi.
ki szólna?mikor nincs már mit tenni.
ah,egy árva csalán,mi szúr,
vadul lüktet ott bent valahol.
nehéz az öröm is,s a bánat?
kettéválasztja,mint híd az árat.
folyton szalad,mint sebes patak
csörgedezik,egyrõl a kettõre alig halad.
szeretném megállítani,szeretnéd talán,
késõ ez.nem is embernek való tudomány.
fájó remény,futó homokszemek,
mint annyiszor az élet tengerén,szenvedek.
itt az õsz,s hideg szavát üvölti már a tél,
kacér falevél,madarak danája, holtaknak
is új tavaszt s reményt ígér.