Szívmelegébõl tör elõ,
Soha nem kérdez semmit,
De nem is kell kérdeznie,
Én tudom miért kell itt lenni!
Születhetnek nagy szavak,
Felelõtlen, ócska pici álmok,
Én nem dõlök be soha nekik,
Mert egy nagyobb értéket látok.
Szívemben van ezer érzés,
Ezer némán tündölkõ patak,
Mely egy hûs éren át, hozzád,
Szíved,örök tengeréhez halad.
Soha nem látott még senki,
Az éjszaka arcába öltözöm,
S mint Phönix madár újra,
A tûz erejébe- beleköltözöm.
Ha belenézel szemembe,
A nyár forrósága ölel át,
S ha két karomba bújsz?
Megérzed szívem tavaszát!
Ne félj életed boldogan élni,
Ne félj, mert karom újra átölel,
S vigyáz rád míg világ, a világ,
Mig angyalod érted, nem jön el!