Szükségem van a mosolyodra,
S erre a bûnös-ártatlan vágyra,
Mely megédesít minden napot.
Szükségem van a szép lelkedre,
Mert neked elhiszem, még élek,
És legyõzöm múltam szellemét.
Szükségem van hangod zenéjére:
Elûzi egy feledett hang selymét,
És álmaimban többé nem kísért.
Szükségem van ezüst szemedre:
Túlragyog egy égkék tekintetet,
S az értelmetlen kíntól megvéd.
Szükségem van a mosolyodra.
Nem félek többé a fájdalomtól.
Szívem ajtaját neked kinyitom.