Ne is kérdezd hogyan
Került kezembe a pohár,
S a gyógyszer, mellyel
Saját halálomat
Tartottam kezemben.
Üres szoba, felborult üveg, s
Akadozva lélegzõ testem,
Mint a fényt adó gyertya
Pisákoló lángja, mely derengett
Át a kékes ciarettafüstön
De mégsem féltem:
Nyugodtan vártam halálom.
Mégis ott volt az életösztön
Õrült rohanás a városon át,
Majd fejem egy ágyra lebillent,
S a segítõ kéz már döfte is karjaimba
A tûket. Reggel felébredtem:
Élek...
2008. szeptember 27.