Türkizen ragyognak gyönyörû szemeid,
Napfénybe borultak üres kis termeink.
Megérint, felborzol a szabadság illata,
Üdítõ pillantásod oltja a szomjamat.
Mint vakító tükörben, látom benned magam
Mennyire vártalak, örömöm kimondhatatlan.
Riadt boldogsággal kerülgetjük egymást,
Veled sétálva az otthon hangja jár át.
Ösztönös belõlünk minden apró mozdulat,
Nem tudsz elfordulni, így adod nekem magad.
Elmélázva várok, csak ülök egy padon,
S kék szemed valahol kristályként csillog.