Sötét királylány
Írta: csak-fater Dátum: Július 26 2007 06:11:48
Sötét királylány, ki hallgatásra bírta szívem,
Szeretetet, bizalmat ki?zte bel?lem halálnak lánya.
Teljes hír
Sötét királylány
A keserves fájdalomtól már semmit sem látok,
Hallanom kéne, de csak nyilallásom jajszava mit hallok,
Hiába tapogatózom, semmit, semmit sem érzek már.
Rossz álmomban, sötét királylány jön felém,
Nagy lélekhalált hozónak, sz?z lánya,
Csöndet simít a ráncos, bús homlokomra,
Szégyennel meggyanúsítva ?szbeborult fejem.
A csöndesség az, mi átölel lágyan,
Sötét királylány, ki hallgatásra bírta szívem,
Szeretetet, bizalmat ki?zte bel?lem halálnak lánya.
Hamis, bosszús csókot lehelt vérpiros ajka arcomra,
Ma holnapra, a vesztem okozta eme mérges csókja.
Sötét királylány, halálom kéred, mégis megbocsátok,
Hisz csak por az életem, mit szél ide, s oda fúj.
Lefekszem hát a gyarló szívemnek közepébe,
S a csönd hidegébe mit adtál, nyugalommal csak várok.
Várok sötét királylány, hogy szavaddal illess, vagy ítélj.