Szomjasan, illatodból iszom.
Kezeim közt arcodat én figyeltem
Te lélek, gyönyörûséges az élet.
Szemeink csak égnek
Szemeim, szemeidben pihennek.
Akkor megszólalt belõled
Egy gyöngy, mely mélybõl feltörött
Mintha más világból jöve.
Hangod súgta nékem, imádlak mélyen ...
És lehessek szorításod, kezeid között.
Amit imént, mondd mégegyszer nékem
Azokat az édes, drága, értékes szókat
Hogy halljam és rügyezzenek még
S telt rügyekként virágozzon nékem
Az örök szereteted, lelkemben szórják szét.