Ébresztõ...
ásít rám egy hideg,
hajnali hétfõ,
a ráeszmélés
elkeserítõ...
szomorú, szürke
felhõk szakadoznak
az égbõl,
nyúlványaik lassan
hûvös permetként
arcomba hullnak,
apró tûszúrások
teszik nyûgössé
hangulatomat.
Kedves,
olyan messze vagy...
te hogy érzed
most magad?
Vajon utolér
ez a hideg, esõs szél
téged is?
Ugyanígy tépi-vágja
ott messze
a te arcodat is?