.gif)
Méltó verset írni hozzá nehéz feladat,
Megmozdítja lelkem,s az egész agyamat.
Mit mondhatnék eme színes személyrõl,
ha nem azt,mit lelkem súg belülrõl.
Kezem teszem ide,hol dobog a szív,
S az agyam az ihlettel komoly harcot vív.
Megtalálom végül a várva várt szavakat,
S a közös emlékekbõl nem csinálok hamvakat.
Kezdetünk egy kulcs s egy lakat,
Segített lebombázni köztünk a falakat.
Szimpatikus fiú,ki a bálon rámtalált,
S Mandie az ki forró csókjától a hóba eltanyált.
Értékesebb mint a legdrágább kincs,
S csillogó szemébe csodálattal tekints.
Szívem rabja lett,s onnan ki nem szabadul,
Legfeljebb ha nekem támad kardostul.
Bár õ nem ilyen,igen jámbor fajta,
Meglátszik ha pengetõzik az idegesség rajta.
Az ihletet keresi,s ha már belebotlik,
Mandie a versein órák hosszat kotlik.
A tehetség s az ész mind õt eltalálta,
Büszke lehet rá barátja s az egész családja.
Õ a mi Charlienk,ki más i lenne
az én szívemben ilyen mélyen benne?