Megkérdezték tõlem minap,
Írnék-e egy verset hozomra?
Mivel pénzszûkében voltam
Ezen hosszan gondolkodtam.
Összeadtam és szoroztam,
Egész éjjel nem aludtam.
Mennyit érhet ma egy vers?
Megrendelésre, házhoz szállítva.
Elöször is itt van az anyag költség.
Papír, kalamáris és a többi kellék.
Hangulatos petróleum lámpa,
Meg a lakbér idõarányos része.
Valahol nekem is kell élnem.
Na és hol kell azt a verset megírni?
Bizony az sem olyan mindegy.
Mert például,ha a megrendelõnél,
Jogos a kiszállási díj felszámitása.
Vagy egy hangulatos kávéházban?
Ott sem potom ám a számla.
De a legfontosabbat ki ne felejtsem,
Az ihletõ múzsa csókja sincs ingyen.
Végül arra a eredményre jutottam,
A hülyeségbõl jól meg lehet élni,
De érdemes-e ma még verset írni,
Ha már sokan nem tudnak olvasni.