Nem jön a szememre álom,
de már várom,
hogy elrepítsen innen engem,
messzi világokba, más tájakra,
hová nem jut el a gonoszság hangja,
s nem ér el oda,
egy gonosz se soha.
Csak Te vagy ott és az álmaid.
Hát terjeszd ki szárnyaid!
Repülj - míg megteheted -
álmaid felhõi között,
mert egyszer majd egy hang
úgy is felkölt,
a fejedben zúgó, viharos
szélként dörömbölõ,
s rájössz vége az utazásnak.
Mindennapi gondjaid újra várnak.
Mázsás súlyként nehezednek rád,
s nem tudod hol az igazi hazád.
Álmosan még rabja vagy álomvilágodnak,
s nem érzed a valóságot sajátodnak,
de néhány perc múlva,
a való világba visszahullva
folytatod megszokott életed.
1998. január 13.