Jó kérdés, hisz magam sem tudom,
Hogy sikerült ilyen jól átmennem utamon.
Utólag visszagondolva minden egyes percére,
Semmit sem változtatnék meg, sokak pechére.
Nem bántam meg semmit, amit tettem,
Még azt sem, hogy néha rovarokat ettem,
Nem sokat jelent ez a hozzá nem értõnek,
De annyit mondhatok, legyen elég ez egyelõre.
Nincsenek titkaim ne értsetek félre,
De ami nem publikus, az az marad örökre.
Még máig is azon töröm a fejem,
Hogy miért jutott nekem ekkora szerencse az életben.
Hogy miért keltem jobb lábbal reggelente?
És nem a kakas kukorékolására ébredtem,
Hogy miért volt nap mint nap finom ételem,
Pedig nem dolgoztam olyan sokat, kérem.
De rákerestem az interneten,
És kidobta azt, hogy szerencse-gyerek.
Ilyen nem sokszor születik egy évben,
De jól tudom, hogy én közéjük tartoztam véletlen