Hatványok, kitevõk,
négyzetgyökök, törtek,
képletek, s ilyen-olyan fokú
harcias egyenletek...
tele van már a fejem
teljesen veletek!
Míg lesznek vajon kész
ezen matekkönyvek?
Koncentrálnom kéne,
hiszen nemsokára
e szép, okos könyveket
lapozgatni fogja
matematikakedvelõ
kölkök és tanárok
buzgó, népes sora.
De bizony lassan megy...
nem tehetek róla,
nem igazán köt le most
a matematika...
s hol van az vajon
a nagykönyvben leírva,
hogy egy felnõtt nem
ábrándozhat hébe-korba?
Gondolatom folyton
elcsapong, elméláz,
elõszeretettel
itt-ott el-eltanyáz...
és mindig kikötök
annál az emléknél,
mikor ránk hullt az õsz,
s te szó nélkül rám néztél,
ahogy erõteljesen
magadhoz öleltél,
és szívdobogva
csókoltál, hol értél...