Tavasz után nyár, majd õsz, s jött a tél,
Súgták, hogy gyémántszínû hópihével érkeztél.
Megannyi év telt el, születésed óta hatvan,
Kalandosra sikerült sorsod, óhatatlan.
Boldog évek következtek, gondtalan,
A rosszak megszépülnek, olykor nyomtalan.
Lányból nõ, majd asszony s édesanya lettél,
Fiaidért amit tudtál, mindent megtettél.
Annyi mindent adtál, megadni nem lehet,
Emlékszem, létedbõl sugárzott az igaz szeretet.
Óvtál gondtól, bajtól, felneveltél minket,
Egyszer csak elengedtél, hogy éljük életünket.
A távolból is figyeltél, köszönöm hogy vagy nekem,
Remélem, még sokáig nem engeded el két kezem.
Minden évben hullott eddig gyémántszínû hópehely,
Száz évig élj, szeretetben velünk együtt ünnepelj!
Ünnepelj, mert tiéd e nap, szeretnek az égiek,
Maroknyi családod, a fiatalok s a régiek.
Fontos legyen egészséged, mosolyogj sokat,
Bocsáss meg, tárt karokkal fogadd a rokonokat.
Boldogságot úgy keress, amennyi jól esik,
S ha találsz, el ne ereszd, mert már elveszik.
Mondj imát a mi atyánkhoz, rád figyel,
Állj nyugodt szívvel elõtte, ha majd menni kell.
S ne félj a jövõtõl, hisz terveid mindig vannak,
Lesznek emberek körülötted, szólj és adnak.
Tavasz után nyár, majd õsz, s itt a tél,
Súgják, hogy van még sok gyémántszínû hópehely,
amivel érkeznél.