Rémálom
Írta: tigerbacsi Dátum: Szeptember 30 2008 12:14:01
Gy
Felállnék de nem tudok,
Így a hátamra fordulok,
S lenyûgöz ez az erõ,
Ez az égiháború mi elrettentõ.
Teljes hír
Fekszem az ágyon és a plafont bámulom,
Már csak a végtelen nyugalmat kívánom,
Szemem lehunyom az álmomat várom,
A környezet zaját most végre kizárom.
Várom, hogy szememre álom szálljon,
Hogy agyam szép képeket mutasson,
S lassan elvesztem már a tudatom,
Jön végre az én csendes álmom.
Álmomban egy nagy réten sétálok,
Körülöttem zöld tenger s színes virágok,
Szellõ korbácsolja a hullámokat,
S tördeli a vékony ágakat.
A szellõ széllé majd orkánná fajul,
S minden növény a földre borul,
A kék ég vörösre festõdött,
S a földbe több villám beütött.
Zeng z égi háború odafent,
S a növények nyögnek idelent,
S én is leesek a lábamról,
S vér folyik le a homlokomról.
Felállnék de nem tudok,
Így a hátamra fordulok,
S lenyûgöz ez az erõ,
Ez az égiháború mi elrettentõ.
Nézem ahogy a villámok lecsapnak,
Hallgatom a növények, hogy jajgatnak,
Érzem a jeges esõ minden cseppjét,
S várom hogy e vihar lecsillapodjék.
S megtörtént vége szakadt,
Eltûnt egy pillanat alatt,
Lassan felállok s körbenézek,
S a szememnek nem hiszek.
A zöld tenger most fekete,
A virágok nem nyílnak felette,
Helyettük füstcsóva tekereg,
S a levegõ a melegtõl remeg.
Majd hirtelen melegség fut át rajtam,
A tájat tovább nem láthattam,
Mer az utolsó villám belémcsapott,
S testem holtan összerogyott.
Ebben a pillanatban magamhoz tértem,
S az álmom minden pillanatára emlékszem,
Testem izzadva hirtelen felül az agyon,
S a levegõt is csak gyorsan kapkodom.
Visszafekszem, magam nyugtatom,
Nem volt más csak rossz álom,
Megrémülök mikor oldalamra fordulok,
Csak úgy csapkodnak a földbe a villámok.
Nagy dörejt hallok s felnézek,
S a szememnek már nem is hiszek,
Mert a plafon felém közeledik,
Csattanás! Majd csend következik.