A lemenõ nap sugara fürdik a tóban,
Búcsúzik tõle vigyorogva a Teli Hold.
A csillagok fénye ragyogja körül,
Valahol már a szférák zenéje szól.
Távol a világ zajától, a tóparton,
A fûzfa alatt. egy meghitt padon,
Szemek ölelkeznek, szerelmet vallanak.
Még a hullámok is simogatón alszanak.
Egy egy béka csobban és ugrik a tóba,
Pók szövi csodás hálóját ágról ágra.