Elmentél, s vissza nem nézel,
Itt hagytál a borzongó sötétséggel.
Egyedül vagyok,s nem figyelsz már,
Magamra maradtam,nem érhet nagyobb kár.
Magamra maradtam,féltõ tekinteted
Nem õriz többé,csak fentrõl engemet.
Itt hagytál,elmentél,nem kellek többé,
S kínom,bánatom nem tehetem közzé.
Hogy nem ölelsz már,nem óvsz soha,
Igaz ennek már rég lejárt a kora.
De szükségem van rád,és mindig is lesz,
S mostmár olyan vagy csak,mint a legapróbb nesz.
Szeretlek és mindig is foglak,
De nem tudom,hogy most mit is mondjak.
Elmentél,és vissza nem nézel,
itt hagytál a borzongó sötétséggel.