Ez a nap olyan volt...
bár lettem volna talán
inkább hõsi halott,
mert csak gyomot és
igaztalanságot,
temetést és csalódást,
törõdöttséget és
vigasztalanságot,
sáros, piszkos
nyomokat hagyott.
Egyszer fent,
de mily sokszor lent,
s mi mégis, újra és újra
hittel kezdjük a napot,
adjuk az ezredik esélyt,
kifényesítjük, de hányszor
a porrá hulló reményt,
s reggelenként újra
kiosztjuk tisztán
a lapot.