Elevenen halva
Írta: Zeeyna Dátum: Július 26 2007 13:48:43
Megvetlek, mert sárban fetrengsz értem,
Gy?löllek, mert oly könnyedén szereztelek meg.
Teljes hír
Milyen kedves áldozatod.
Egy szerencsétlen ábrándokkal és vágyakkal,
reménytelen. Néha eszembe jutnak lelkesít? szavaid
s nevetek. Újra meg újra
fellobban szemedben az a láng, amit annyira gy?lölök és megvetek.
Látom ajkad szóra nyílni, mintha
mondani akarnál valami, de hirtelen elönt a kétség,
félelem folytogat belülr?l. Minden pillanattal egyre jobban
eluralkodik rajtad a düh, üvölteni látom lelked, mert
akarja, amit nem lehet
követeli, ami sosem volt.
Rég elt?nt, de még emlékszem
szemed ragyogó csillogására. Szell?ként símogatta arcomat
a távolba tekintve. Szomorú emlékek törnek fel
gondolataimból.
Igen, mostanra megértettem. Könnyeid elvesznek sötét, komor lelkemben.
Élvezem a veled töltött perceket,
bánthatlak,
kínozhatlak. Vérz? szívedbe mártom késemet
míg fel nem kiáltasz fájdalmadban. Te, bolond,
naívan engedsz gyílkos kezeimnek, mert
"SZERETSZ". Egy lelketlen szobrot
emelsz Istenn?vé templomodban,
s önnön tested ajánlod áldozat gyanánt.
Megvetlek, mert sárban fetrengsz értem,
Gy?löllek, mert oly könnyedén szereztelek meg.
Te, bolond ...