Engedj közelebb!
Csak egyetlen lépést
hadd tegyek feléd!
S hogy zord az éj;
nem engedem,
hogy lássa szemed;
engem láss,
engem nézz,
engedj közelebb...
Oly mozdulatlan légy,
mint ki várja,
hogy felolvadjon a jég,
tekintetem árnya
régmúltat idéz,
s igézi szemeid,
láthatod, hiszen tiéd
a szem is, tükre is
benned áramlik szét;
a csodát most el ne ereszd,
fogd hát kezem;
s engedj közelebb...
Csak egy pillanatot adj,
te tudod jól,
hogy e pillanat
lehet mindened;
múltadból jelened
egy pillanatra én legyek;
repülj, szállj velem...
Életedbõl mit kérek,
néked megadnod
teher most nem lehet...
Halk sóhajommal
festem át a kék eget:
Adj életet!
S ez egyszer még...
...engedj közelebb...