Szívem tolltartó; kotorászok
puha ceruzáért, s ha tompa
nem baj, csak ne legyen goromba,
nem rajzolok épp csatabárdot.
Rajzolok inkább halvány reményt,
hogy szót ért még ember és ember,
s tudunk egymásnak szeretettel
életet adni, lelki segélyt.
Mert én már vitázni nem bírok;
elõre fáj minden sérelem,
amit kapok és amit adok.
Puha ceruzáért kutatok
hát; várj egy kicsit, mert keresem
a legszebb szót, hisz Neked írok!...