Aratás
Írta: marica Dátum: Július 26 2007 17:46:28
S mikor nap-sárgára érett a kalász
kezébe vette az éles kaszát....
Teljes hír
Mikor a csendes ég alatt
a kalász kifakadt,
májusi es? duzzasztott benne szemeket,
a h? paraszt örömkönnye megeredt,
mert biztonságban látta a jöv?t.
S mikor nap-sárgára érett a kalász
kezébe vette az éles kaszát....
Istenem mily szép volt a búzatábla,
rajta rendre vágva
a termékeny élet!......
Az ember szinte
feln?tt vízen, kenyéren;
ilyenkor, némi hús is akadt
vagy disznóból szalonna falat,
meg héjában f?tt krumpli........
Aratáskor a természet
vetett keresztet,
mit a kasza mögött,
két kévébe kötött,
lekaszált búza mintázott,.........
és rajta semmi át nem gázolt,
s hálával mondott imát a tarlók felett,
mikor a nap lement......
mikor a nap lement,
az izzadság megpihent,
a kereszt tövében, lent
nyugovóra hajtott fejet.
Aratás más szájízre
Mára már csak ünnepi rituálék,
A turizmusnak közjáték
a kézi aratás!
Mondhatnám úri passzió,
Diófák alól
Kényelmes székb?l látható
Hajrá, hahó.
És a paraszti küzd? szellem,
S a kitartó jellem,
Sporttá edzette a kaszálást,
Ad a néz?nek mellé szállást,
Meg félpanzió gyanánt
Megsüti a friss cipóját
Mint terméket ad tovább,
Mert a paraszti ész leleményes,
A kereskedelembe rég, esélyes
Volt, mert el tudta adni a búza felesleget,
Mit a természet segítségével termelt.
S mikor a búza nem ment, csak áron alul,
Hogy a hiányon tegye magát túl,
Eladta az aratást, mint komédiás a dalát,
És ebb?l éli a paraszt, leleménye kamatát.