Félek, rettegek!
Félsz? Én rettegek!
Mert elmúltak a rózsaszín fellegek.
Szeretet már bennem sincs,
A félelem nagyobb úr, nagyobb kincs.
Szólhatnék, hogy segíts!
De hiába,
Kedvem nincs, erõm sincs,
Csak állok fájdalmam kádjába.
Elhagylak hát,
Új társra váltok.
Hû barátom Isten veled!
A szívemben rég nem szerettelek!
De néha
Tudd! Néha én is könnyezem
S ezen a fáradt reggelen
Összeszorult szívvel
Élem parányi kis végzetem.