Csillagpor
Írta: Adry Boszy Dátum: Október 05 2008 10:58:08
M
Egy darabig csak nézi, majd átnyújtja nekem,
Én elveszem, s hevesen dobogó szívemre teszem.
Teljes hír
Csillagpor
Hûvös õszi éjjelen forrót sóhajtanak a házak,
Pest utcáin nevetve futnak a kacér vágyak.
Trubadúr lelkek dúdolnak édes dallamot,
Zeng az óda, hisz a szerelemesek ma szabadok.
Mi is érezzük, szánkban édes ízként olvad szét,
A tûzfalról borostyán veti ránk óvó szemét.
Csendes az udvar, csak kettõnk szíve dobban egyre,
Együtt álmodunk, együtt nézünk a magas egekbe.
Néha-néha rápillantok arcára, óvatosan, lopva,
Nézem, ahogy vonásait a félhomály magába fonja.
Elmosolyodik, vajon hová néz, hol van tekintete?
Mi szépet láthat? Mi az, amiért kinyúl a keze?
Egy csillag, a Tejút egy parányi szentjánosbogara,
Szebb, mint a büszke Héliosz bármely sugara.
Pajkosan táncol a háztetõk lusta cserepein,
Megnézi magát az öreg ablakok párás szemein.
Aztán közel jön, az Õ tenyerébe száll, elszunnyad,
Fénye megszelídül, helyette meleg szeretet gyullad.
Egy darabig csak nézi, majd átnyújtja nekem,
Én elveszem, s hevesen dobogó szívemre teszem.
Aztán csak állunk, egymás arcát csendesen kutatjuk,
Egy könnycsepp legördül, s mi már egymást szorítjuk.
A csepp a földre hull, születik belõle egy rózsabokor,
Minden virága ragyog, minden szirmán ott a csillagpor!