Búcsú-Artemiszia-Vers
Írta: nappalyazat Dátum: Október 06 2008 05:46:45
T
Számot vetettem.
Örömödben veled nevettem,
kínodban veled kínlódtam,
Teljes hír
Búcsú
Számot vetettem.
Örömödben veled nevettem,
kínodban veled kínlódtam,
álmodban veled álmodtam,
mámorodban veled révedtem
néha idegen ágyban ébredtem,
alázatos társad voltam
önzõ játékodban.
Számot vetettem.
Neked adtam mindenemet.
Elvetted a lelkemet, pénzemet,
s lassan józan eszemet.
Nincs már lakásom,
ebédem, meleg kabátom,
önzetlen szeretõ barátom,
nincs már
morzsányi méltóságom.
Számot vetettem.
Porba tapostál,
szétmorzsoltad önmagam,
s egyre szorosabbra
kötözted rozsdás láncom
könyörtelen magadhoz.
Számot vetettem.
Voltam boldog is elõttedr30;
de te lopva belém kúsztál
zavaros örvényeddel
a sár alá húztál.
Én és milliók lettünk
méla szemû szajhád.
Számot vetettem.
Nincs több önámítás,
van tõled szabadulás.
Engem nem hurcolsz temetõbe,
rajtam nem vihogsz a tenyeredbe.
Számot vetettem.
Nekem nem kell a tû.
Olykor az élet nélküled is gyönyörû.