Lágy hajnali hangok vágy-szava éled,
- csitulva rebben a benti magány -
Elfeledett álmok úsznak az égen,
Meg-meglebbennek a szélben a fák.
Éj-fénytöredéke lelkemhez lépve,
- egy ablakon túli furcsa világ -
Tûz-oltalom lángját híven követve,
Szó-szárnyaimmal az égre kiált.
Szilaj szikraesõként hull a földre,
- ikon-arcom óvja hazug tükör -
Elveszett immár a testnek reménye,
Mit rejtett egykor a kapzsi idõ.
Hajdani gondolat árnya ha kínoz;
- sólyomként röppennek el tegnapok -
Homlokomon mit vak sors keze árkolt,
Csendesül végleg a bölcs nyugalom.