Nélküled
Kimondatlan szó vagyok
Félbeszakadt mondatban hallgatok.
Kimúlt dallam a zongorán
Mely színtelen, tompán tovaszáll.
Feledett gondolat vagyok
Mely bolydultan, céltalan kavarog
Kihunyó gyertyafény
A sötétség peremén.
Végtelen alagút vagyok
Fények nélkül baktatok
Szárny nélküli sas madár
Ki égi megváltásra vár.
Gyökér nélküli fa vagyok
Szomjúhozva pusztulok
Keret nélküli néma kép
Magányos, szótlan függelék.
Kalitkába zárt madár vagyok
Börtönrácsok közt fulladok
Vég nélküli költemény
Félbe hagyott szerzemény.
Felhõ nélküli lég vagyok
Fülledt nyári nappalon
Színek nélküli tér
Fakó homályban mondd mit ér?
Idõ nélküli perc vagyok
A Mostba oltva szomjazom
Testemben kínzó fájdalom
Sosemvolt álomról álmodom.
Évek nélküli élet vagyok
Ébren pergõ holnapod
Céltalan, rabláncba vert világ
Sosemvolt vágylátomás.
Lélegzet nélküli sóhaj vagyok
Tova tûnve illanok
Könnycseppbe rejtett fájdalom
Arcomon végig szánt, vállalom.