Kicsi orrod, többé nem dugod ki
Apró fogaiddal soha nem fogsz már rágcsálni.
Karmos lábacskáid kopogása többé már nem lesz.
Fülecskéiddel már semmilyen hangra sem figyelhetsz.
Most találtam rád, úgy négy órája.
De hiányzol, mintha évezredek múltak volna el, annyira.
Pontos idõt nem tudok, mikor haltál meg,
Annyit felfogtam, szívecskéd már sosem remeg.
Szerettelek, már akkor is mikor megvettelek.
S most meghaltál. De el, sosem felejtelek.
Próbáltam mindent megtenni, hogy jó legyen neked.
Bár néha megfeledkeztem rólad, s gonosz voltam veled.
Tornáztattalak, mikor láttam, hogy picit híztál,
S néha figyeltem, amit éppen csináltál.
De most üres a lakhelyed, fekete csend uralkodik.
Remélem, pici lelked az egérmenybe távozik.
Megérdemled, hisz jó kisegér voltál,
Érezted elõre, közeleg a rút halál.
Csak én voltam oly ostoba,
Hogy nem vettem észre, szívednek mi baja.
Reménykedem benne, hogy éltedben szerettél,
Voltak idõk mikor bosszantottál vagy nevettettél.
Halálod pillanatában nem voltam itt melletted,
De hiszem, rólam szólt utolsó emléked.