Szavakkal mondom el
Írta: marica Dátum: Július 27 2007 06:00:43
A színek és a vágyak, fények és az árnyak,
Szavakkal felemelnek, vagy megaláznak.
Teljes hír
Arca van a szónak
A mindenr?l szólnak
Fehér papírra t?zve
Mondatokba f?zve,
Sorba kibet?zve,
Közvetít minket és ?ket,
Éltet hazát, le és felmen?ket,
Kultúrát, népet, egyéniséget,
Kih?t és éget, felidéz téged.
Honnan a szavak ereje, értelme?
Édesanyák keblébe, éltet? tejébe,
Gyermekként szívjuk magunkba:
Anyák, nagymamák ölébe omolva,
S a szó ott marad ajkunkon-megbújva.
Az elmondott mesék, az isteni igék,
A szavakkal eldalolt versikék,
Minden jelentése, hangulata, képe,
Félelme merészsége, minden ékessége.
A színek és a vágyak, fények és az árnyak,
Szavakkal felemelnek, vagy megaláznak.
A szónak terhe is van,
Gondterhelt vagy gondtalan,
Hasznos vagy haszontalan,
A csúnya és a szép,
Az er? a gyengeség.
A tisztaság, a bölcsesség.
A szerény és kevély,
A gazdag és szegény,
A hit és a tény,
A bukás és esély.
Mind-mind szóra kél.
Minden, szó akar valamit!
Épít, rombol, ölel, vagy eltaszít.
A szó h?séges, csak értelme csal
Gyötör, mélyen a szívedbe mar
Vagy sebeket gyógyít, ha akar.
Értelmed szavakra ébred fel;
Szavakkal búcsúzol örökre menned kell!