Fekete éj volt, oly minden-szürke
fáradtan sóhajtok egy sziklán ülve
jöttek árnyak némán üvöltve
apró tücsöknek szólt a hegedûje
fontam egy álmot elszáradt virágból
kilépni nem tudtam e szürke világból...
Fekete éj van, eltakar leple
forró viaszban elsárgult lepke...
árnyak suhannak egyre csak jönnek,
visznek magukkal kietlen földre;
ott nem terem szó nem nõ virág,
odvas fa tövében kihunyt parázs,
dérlepte kertben egy letûnt világ...
Fekete éjben, hol minden szürke
némán sóhajtok egy sziklán ülve
magány a társam, fogja kezem
béklyót tesz rám, el nem ereszt
hajnal szürke fénye átfesti egem
azt, akit vártam,nem jön velem!
Magány a társam,szótlan király
néma várban egy szürke sirály!
Fekete éjben szürke sirály
ébredõ hajnal - szótlan király
ódon váramban, kövek között
kóbor hajnalon romok mögött
fogja kezem a holtra váltat...
- éj szemében csillag vágtat -,
fehér sirályom - csöndes magány;
fagyott ajkamon - bíborvirág....