Odakünn reszket a nyárfa,
s mint madarak riadt raja
illan az ágról a lomb, ahogy
sötét felhõk egész hada gomolyg
az égen, s a táj szürke csuhában,
unottan, mélán fanyalg a nyárutón.
Valami készül...biztosan.
Odakünn szörnyû a sötét,
s mint kopár hegyek
hófödte orma, rikolt belé
a búsképû hold, s az
ezernyi csillag, mint kíváncsi
szemek, tekintetük velõmig hatol,
s torkom szorítva, fúlva tekerg
a keserben égõ bánat.
Valami készül...biztosan.
Odakünn reszket a lelkem
elhagyott, magányos árván,
s riadt gyermekként bámul semmibe,
hol nemrég, még Te jártál,
vártál, de nem engem,
s talán nem is azt;
Valami készül...
valami iszonyat.