(t)lehetetlen ránc
Írta: mimone Dátum: Október 09 2008 04:52:47
T
mit nekem e kicsiny ránc
mikor idõm még sok,s túl kevés
ahhoz,hogy sírva lássak merész
holnapot
Teljes hír
mit nekem e negyven év
mikor még homokszemeket látok
magam elõtt.soha sem hátrálok,
miként csillagos mennybe járkálok.
mit nekem e kicsiny ránc
mikor idõm még sok,s túl kevés
ahhoz,hogy sírva lássak merész
holnapot.miként sosem sírok,
csak mindig fojtva kacagok.
jutna eszembe bú-bánat
mikor barátaim itt vannak a küszöbön,
velem járják az évek táncát.öröm,
ha nem jut nekem vérözön.
mit nekem e sok gyermek
mikor küzdök,néha leesem
a földre.végiggondolom,mit vétkeztem,
vétkezem.miként lenne hazugság az életem.
szerettem,szeretek,szeretni fogok
mikor már csak a kis dedek,
kiket felnevelek,sorra elmennek.
miként magányom ûzöm véletek.
s ha végigfutok a tiszta úton,
mit nem tettem s mi lehettem
volna,akkor szorít nyakon egy tehetetlen
ránc.mi halkan súgja:éltél,fegyelmezetten.
ekkor hajam is hó fedi.
mikor kezem remegése fojtja torkom,
jut eszembe megint a rég,szomorkodom.
miként akik szeretnek,szerettek,
velem együtt, áldva öregedtek.
( Mary,ne sírj!élj!)