Õsz síri csendje borúl a kies tájra
Árva madárka röppen ágról- ágra
Hajnal ködös, borongós homálya
Oldja azt halvány fényû nap sugára
Gondjaimba merûlve ülök szobámban
S szomorúan gondolok az elmúlásra
Göndör ritkuló gyér õsz hajam hullása
Jelzi, hogy közeleg a tél nemsokára
Halkan duruzsol a gázkazán lángja
Átélem újra azt, mi lelkemet bántja
S tollam papíromon sorokba szántva
Hagyja örökûl szellememet a világra