A MÚLTNAK HANGJA
A múltnak hangja bennem él
Miként a nyári enyhe szél,
Meséli benne múltamat,
Meséli régi utamat.
A szõke és a barna lány
Már mind a kettõ csak talány.
Múltam a múltban hagytam el,
De élek emlékeivel.
Szép emlék az ifjúságom
Nincs tõle szebb a világon.
Szép a jelen az is bennem
Én egyiket se feledem.
ZETA