Amikor megszületik
Olyan, mint egy álom
Hisszük, hogy minden
Csak szép és jó lehet,
Eltöprengünk sokszor
Hosszú éjszakákon,
Mikor a sápad hold
Gúnyosan ránk nevet
Hová tûnt az öröm
Csírája lelkünkbõl?
Helyrehozni hibánk
Vajon hogy lehet?
Érezzük, kifogyunk
Lassan az erõnkbõl
E céltalanság kitudja,
Hogy hová vezet?
Nem mondjuk mégse
Vége, nincs tovább
A sorsunk itt és most
Bevégeztetett.
Vannak a világon
Képtelen csodák
Talán mi vagyunk
Mindközül az egy.
Mert szólni akarunk
Ha nem is hallja
Senki, érteni akarjuk
A meg nem érthetõt
Lennénk a bénák
Eleven végtagja
Ha megmentenénk
Ezzel a jövõt,
Mert nincs másik út.