Sakura szerenádot kap
... Hol élsz ott a magány barangol,
De díszes a régi pagoda,
Én ébenfekete hajadról
Álmodom esténként, Sakura.
Hold-arcodon pír, bíbor vére,
Kecsesen lengsz kedves pillangó,
Szelíd vagy, alkony puha dísze,
Hangod lágy, aranyfuvolaszó.
Szemed tükre gyullad az égen,
Nevednek dallama messze zeng,
Gyûrött kendõd õrzöm már régen,
Méz-illatát fehér kezeden.
Házadnak tetején a hajnal,
Macskamódra, lustán lépeget,
Emlegetnek érzõ szavakkal,
Ezüst fények s dúdoló neszek.
Csendes esték suttogják rólad,
Álom voltál, elhaló zene,
Csak én tudom: volt boldog óra,
De rejt még titkoknak mestere.
Hol élsz ott a magány barangol,
De díszes a régi pagoda,
Én ébenfekete hajadról
Álmodom esténként Sakura ...