CCLXVI. szonett
Tõrként szúrtak a szavak, -
Szívembe mély sebeket ejtve;
Hogy nem Õ, nem is lehet az,
S hogy egy új világ omoljon össze!
Kettészakított, s míg önmagam léte
Hasadt, - magányos szívre s lélek
Egyedüllétére, - elszállt minden reménye,
Mit e világ hite vetett beléje!
Elszállt, de emlékként megmarad,
Könnyeim maró sava, mely égetve
Csorog arcomon, majd csurran alant, -
Szívtájékra egy szilánknyi lelket keresve,
Mely egyszer már hegesedve maradt
Benne, hogy fájdalmam legyél örökre!
20080928
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!