Egymáshoz bújva
Írta: Raimont Dátum: Október 12 2008 06:02:23
T
Mint a hulló csillagok az égen
Úgy száguldunk régen a Földdel
Teljes hír
Mint a hulló csillagok az égen
Úgy száguldunk régen a Földdel
Együtt a Pusztulás nevû, sötét tó felé
Egybeolvadás
Képzettársításokkal kirakott, szeretkezõ
Párokkal tarkított, utcákból kinyúló
Mentális gondolat kavarog a térben.
Mi nem halljuk magunkat, elnyomja
Szavunkat a bú morajlása, a
Tengerek zúgása a vad, dühöngõ szélben.
Áthajszolt éjszakák után kutatva,
Lihegve s egymásra zuhanva faljuk
Az idõ keserû húsának fájdalmas ízét.
Szétziláló, s jövõ álló a bennünk lakó lélek,
De kábítanak, s ámítanak minket, mint
Megannyi ékszer egy kirakat elõtt.
Szánalmas sors
Miért kell hát eltûrni, hogy zúgjanak
S búgjanak a rosszak, mert tény az,
Hogy minket már végleg verembe dobtak.
Ájuló utópia s bízva bízás, ez a lényeg.
Sziszegve szakít szét a száguldó,
Szánalmas szerelem, csak én maradtam
Aki erre gondol a többi állva hal bele
Saját életének mocskába.
Való világ világítva dobja saját lelke
Habja közé haldokló érzéseit sújtva,
És mi csak fájunk, tûrve tûrünk,
Várunk a sok betû között egymáshoz bújva.