Közöny
Írta: Heather Dátum: Július 27 2007 20:33:24
? meg ott ül...bízva remél,
hogy szájában lesz egyszer kenyér
Teljes hír
Magányos ?szapó padon ül,
hátát falnak veti.
Ráncos kezét, szomorúan ölébe ejti.
Dideregve hunyorog,
néz a messzeségbe,
keresi azt, ki segítene végre.
Álmait már rég feladta,
volt b?ven neki...
De a sors mást mért rá, hát feledi.
Hajlott kora már csak gyötrelem,
örökös megalkuvás és küzdelem.
Megváltást vár, de az csak nem j?,
így meg nem tartogat semmit a jöv?.
S ha csak az Isten meg nem kegyelmez neki,
holnap is jön, s hátát a falnak veti.
Kezét nyújtja reszket?n, kér,
mert remél, amíg csak él...
Megértést, vigaszt keres nap, mint nap,
De csak közönyt s megvetést kap,
rá se néznek, mintha nem is lenne,
mintha mindenr?l csak ? tehetne.
Szájuk húzzák, fintorognak,
néha-néha pár forintot dobnak,
s mennek tovább, már el is feledik,
számukra tovább nem is létezik.
? meg ott ül...bízva remél,
hogy szájában lesz egyszer kenyér,
hogy átöleli valaki egy nap,
hogy egyszer nem csak közönyt, szeretet is kap...