A szöktetés
Fodros köröttük a pirkadat,
De oly borús titkok gondjával,
Ám lelkük könnyed mosolyával,
Tavaszra kész e két fiatal.
Ébredõ hajnal köntösében,
Lába fürgén csusszan, villanás,
Pamaccsal rizsporozza közben
Finom arcát, pillangóvarázs.
S ahogy megnyugszik valós álmán,
Szívében érzett vágy mi él itt,
Zöld selyem kimonóba zárván,
Takarja hullámzó kebleit.
Ablakon hajol - szemben árok -,
Nézi a csobogó friss vizet,
S titokban apró gyöngyvirágok,
Ezüstcsengõit kondítja meg.
Naganorit éj bokra rejti,
- Könnyûszerrel észre sem veszed -,
Sûrûje lombot fon, elfedi,
Takarja e titkos képeket.
S õ látja minden jó úton van,
-Bár még ez, meg az hátra volna -,
Kilép rejtekébõl s indulóban
Odasúgja: jöhetsz Sakura.