Így ülök le közétek,
"szerelmes"gondolatokkal,
kamaszkorom hajnalát idézõ,
merengõ szavakkal.
mikor az elsõ szerelem borzolta testem,
akkortájt éledeztem,
mindent szépnek láttam,
reggeltõl-napestig folyton muzsikáltam.
zongorám édes hangja járta át idegem,
papírgalacsinok hevertek szanaszét,
kóbor elmélkedések kusza tánca
adta fel a leckét.
deszkákra vágytam forró lüktetéssel,
fegyvert emeltem minden
szent beszéddel.
játszottam élõt,holtat,
de sohasem akartam rosszat.
majd az akarat elcsitult.
örvénybe keveredett,sodorta magát,
ahogy csak erejébõl tellett.
jöttek a hétköznapok szembe vele,
erõs amazoni álmokat szültek ,ellene.
utaztam hintón s egy keréken,
végsõ szállást családban reméltem.
színházat csináltam az élet deszkáján,
felmásztam félve is a hegylábán.
ott sokszor lenéztem a völgybe.
magamat még lent látva
kapaszkodtam merészen,
több utat is bejárva.
kincsek csillámporát festettem fel az égre
aranyhintóban értem a hegyem tetejére.
mégis viaskodom..hatalmas lelkemmel
érek -e földnek valamit
magasztos szeretetemmel..?..
("találkozás, egy régi "szerelemmel")
/Gödöllõ, 2008 10.11/