CCLXVII. szonett
A legnagyobb fal nem is a távolság
Köztünk, hanem a félelem szava,
Ezernyi rejtély és titokzatosság;
Míg téged, már becéznem sem szabad!
Miért fagyott meg minden? - (remegek),
- Már nem is látom a mát, s a másnapot;
Hátrahagyott pillanatok dermednek, -
Borulnak, s törnek derékba holnapok!
Õszbe hajló fájdalom, hogy távolodsz;
Már szavaimat is csak fújja a szél;
Mint a szerteszórt, ezernyi falevél,...
- S a szakadék egyre mélyebb, nagyobb,
Mely köztünk nyílva keletkezik, - tátong,
S az érzés, mely már múlt homályába vész, -
Hogy talán, szerelmed sosem adhatod!
20081006
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!