Csónakunk siklik a tó felszínével,
Fáklyánk fénye szeretkezik víz tükrével,
S gyermekükként született csillogás,
Mint pillantásod otthonában ragyogás!
Karjaid ölelésében minden örök,
Az élet is végtelen léthez kötött,
S a halál sem evilági létezõ,
Szívünk, mint a széthasíthatatlan kõ.
Kötelezettséggel szõtt halandó élet,
Mi megrepeszti egybeolvadt lelkünket.
S beleivódik bõrömbe a végzet,
Mit szívedbe metszett penge teremtett.
Két kezemmel eltemetem minden kincsem,
Két fûzfát egybefonok, hogy helyettem
Õk sirassanak meg, amíg csak élnek
Szerelmünk léte soha nem érhet véget.